Trivadar, a háromfülű nyúl, 1.rész

TRIVADAR, A HÁROMFÜLŰ NYÚL
Ez a mese nem is olyan régen kezdődött, szép sorjában idézem fel az eseményeket.
Igaz történet ez, én mondom, olyan igaz, minthogy én vagyok a Zafírerdő legidősebb
állata, pontosan 216 esztendős, 6 napos, és 2 órás vagyok. Berci Bá vagyok, a teknősbéka.
Feladatom nem kisebb, minthogy megírjam az erdő krónikáját, a 45.-et. Immáron tehát
44 krónika van, melyet Zafírerdőben a nagy lapulevél alatti könyvtárunkban őrzünk, és a
teknőcnemzetség hagyományai szerint életem felénél el kell kezdeni saját
krónikáskönyvemet. Én ennek eleget is teszek, szépen, komótosan, és kérlek titeket, ne
siettessetek, hisz még remélem, hogy épp ugyanennyi időm lesz e krónikát befejezni.
Feladatom tehát, hogy lejegyezzem az erdő elmúlt 216 évének legnagyobb eseményeit, s
legérdekesebb legendáit.
Így került sorra életem egyik emlékezetes története, mely ha hiszitek ha nem, szín
igazság(A teknősök sosem hazudnak!).:
Éppen 8 évvel, 6 nappal és 7 órával ezelőtt (azért emlékszem ilyen pontosan, mert épp
akkor repedt el a teknőm), nagy izgalom volt Zafírerdő közepében, a Répa Utca 6 szám
alatt: Nyuszi mama kis nyuszikat hozott a világra.
Erre a nagy napra, mikor Vadkan Doktor a kicsik jövetelét jósolta, összegyűlt az erdő
népe. Még a békák és százlábúak is megszakították ilyenkor szokásos násztáncukat, és
aggódva de bizalommal figyelték az ablakon át, mi is történik a nyusziházban.
Nagy volt a sürgés-forgás!
Egér Ede még az éjszakai alvópólóját is magával vitte, hátha hosszú lesz az éjszaka, s
nem akart lemaradni semmiről. Így is lett!
A százlábú család bevackolt egy korhadt odúba, a katicák pedig pöttyeiket tisztítgatták
(ahogy ti a fogatokat mossátok minden este). A mókusok pedig éberen őrködtek, s néha
bevilágítottak szentjánosbogár lámpájukkal az ablakon, s helyzetjelentést adtak.
A hóbagolynak könnyű dolga volt, ő nem volt álmos. Épp egy regényt olvasgatott, mikor
felharsant az első kiáltás:
-Megvan az első!- hangzott Pocok Emma szájából, ő volt ugyanis a bába.
Az ajtó kinyílt és boldogan tartotta feje fölé a kicsit (ősi erdei szokás szerint). Mindenki
boldogan felsóhajtott, kiabálni nem mertek, meg ne ijesszék a csöpp nyuszit. Aztán
türelmesen vártak tovább.
Így történt ez másodszorra is, amikor a bába egy kis szürke csöppséget mutatott fel
boldogan.
-Fiúcska!- hangzott a boldog tény.
-Azt hiszem, ennyi! -mondta a bába, de bentről még motozás hallatszott.
Izgatott morajlás lett úrrá a tömegen,(igen, ha csak a hangyacsalád 323 tagját
számítanánk, máris tömegről beszélhetünk).
-Lesz egy harmadik is?- kérdezte félénken egy kis keresztespók.
Akadtak, akik már hazaszállingóztak, voltak, akik már javában szundítottak a holdvilágos
esten, mikoris hangos kiáltás törte meg a csendet:
-No még ilyet!- hangzott Vadkan doktor hangja.
Végre aztán harmadszorra is kinyílt az ajtó, és pocok Emma egy becsomagolt csöppséget
hozott ki, magasba emelte, és levette a sapkáját.
Mindenki elnémult, csak a szószátyár Szajkó Samu szólalt meg:-De hisz ennek..egy,kettő,.... háárom füle van!
-Azonnal összehívom az erdei tanácsot!-mondta nyest Vendel, főpolgármester. -Holnap
hajnalhasadáskor, mikor pontban ötöt koppant a harkály, minden mozgó és mozdulatlan
(itt Lajhár Jenőre nézett), legyen az Üvöltő Békák tavánál!- azzal elszáguldott.
-Széledjetek szét, nincs itt semmi látnivaló!- mondta Csótány Csongor, a csendőr.
-Kárrr, kárrr!!-károgta Varjú Viktor vészjóslóan.
Az erdő hazavonult, susmusolva, csodálkozva.
A Répa Utca 6 lámpái lassan kialudtak.
-Trivadar lesz a neve!- hangzott nyuszi mama gyönge hangja, de én tisztán hallottam,
elmenőben, hiszen tudjátok, hogy a teknős nem éppen a leggyorsabb állat.
Hát itt kezdődik saját krónikám legérdekesebb bejegyzése: Trivadar, a háromfülű nyúl története.