TRIVADAR,3.RÉSZ:AZ ERDŐTŰZ

AZ ERDŐTŰZ
Telt múlt az idő az erdőben, és lassan Trivadar is növekedni kezdett. Az erdő lakói
mindíg furcsán néztek nyuszi mama után, mikor tolta a babakocsiban a három
csöppséget, és megjelent a kis Trivadar három fülecskéje. Pár évre rá ugyanilyen furcsán
néztek rá társai is, mikor az első nap kezdődött az állatiskolában. Trivadar ennek ellenére
élte az erdő állatainak hétköznapjait, hol boldogan játszva a többiekkel, hol szomorkodva
nézve magát a tükörben esténként.
-Mért vagyok én más, anya?-kérdezte néha este, fülmosás közben.
-Te különleges vagy, kicsim!-felelte nyuszimama
-De a gyerekek csúfolnak, hallom mind a három fülemmel, akárhogy suttognak!
Propellerfülűneknek meg másféleszűnek neveznek...de én nem érzem magam másnak.
-Figyelj, gyermekem!Ne hallgass sose rájuk, mindíg csak rám, és azokra, akik szeretnek!
Egy napon majd bebizonyítod, hogy különb vagy bárkinél!Meglátod! A nyulat nem a
külső alapján ítéljük meg, hanem tettei szerint!
És egy szép napon milyen igaza lett….
Trivadar és testvérei épp esti lefekvéshez készülődtek, mikor nyuszipapa bereteszelte az
ablakokat:
-Ma vihar készülődik, érzem, és az időjós poloska is ezt mondta!Legjobb, ha bezárkózunk
éjjelre!Írány az ágy!-mondta,és lefektette a kicsiket.
Csöndes éjjel ereszkedett az erdőre, csak Trivadar nem tudott elaludni, kis fülecskéit
gyűrögetve próbálta álomba ringatni magát. Éppen egy aznapi veszekedésen
gondolkozott, azon, hogy vajon mért őt gyanúsították az iskolai ebédlőben a tányérok
leverésével,és mért nem a tettest, Varjú Verát?
-Biztos a fülével sodorta le!-kiabálták, és a tanár sem védte meg.
- Azt hiszem, sétálok egyet a kertben - mondta magának, és kireteszelte az ajtót. Hűvös
szellő lebegte körül de ő nem törődött vele, gondolatai egyre csak cikáztak. Éppen elért
a kert végi kis padhoz, mikor baljós hangok ütötték meg a füleit (mind a hármat!):
Recsegés, ropogás, és sistergés. Nagyon messziről jött a hang, de rossz érzése támadt,
berohant a házba, és próbálta felébreszteni apukáját:
-Apa, apa!Ébredj, valami zajt hallok, és egyre közeledik!
Nyuszipapa kikászálódott az ágyból, és dideregve kiment az ajtóig.
–Jajj,fiam, éjjel van, és hideg, mért vagy még ébren? Nem hallok semmit, nyugodj meg,
és aludj! Ha baj lenne, Csótány Csongor már riadót fújt volna!- azzal visszafeküdt.
Trivadar nem tudott megnyugodni, döntenie kellett.” Hinnem kell magamnak, hinnem
kell a füleimnek!Hallom a hangokat!”- azzal elrohant.
Egyenesen Varjú Vera házához szaladt,és bekiáltott a csukott ablakon:
Varjú papa álmosan kiáltott ki:
-Ki az és mit akar ilyen későn?
-Én vagyok az , Trivadar!Baj van, érzem!..Vagyis hallom!Valami recseg ropogva
közeleg!Repülj fel az erdfő fölé KÉRLEK és nézd meg!
Rendben!-mormogta Varjú Pál, nyugalmazott rendőrtiszt és felszállt. Eleinte nem látott
semmit, már - már leszállt, mikor hátranézett a fűzfa felett, és egyszerre vad károgásbakezdett:
-Riadóóó! Riadóó!Ég a nádas az erdő mellett! Az üvőltő békák tavánál! Ébresztőőő!
Egy szempillantás alatt felkapcsolódtak a lámpák és az erdő felbolydult. Mindenki
sürgött, forgott, kapkodott.
Trivadar a vészkürthöz rohant, és teljes erőből megfújta.
-Mi történt?-kérdezte nyest Vendel idegesen-Ki fújta meg a vészkürtöt?Hogy történhetett
ez?Tűzoltóóóók!
-Egy rakás patkány ugrott elő a riadóra, vizes fecskendőkkel, piros pipacsmellényben.
-Futáás!Mielőtt eléri az erdőt!Még megfékezhetjük!-És szétszéledtek az erdő minden
irányába.
A többi állat vízzel teli vödrökkel szaladgált, és mindenki segített eloltani a tüzet.
Valóban, még épp idejében kezdtek neki, és az összefogás sikeresnek bizonyult, a tűz
egészen picire zsugorodott, és végül nagyokat pöfékelve az erdő bejárata előtt kialudt,
épp csak Vidra Viktor odúját pörkölte meg kissé.
-Éljeeen!Megmenekült az erdő!-kiáltotta egy egérlány, és mindenki vele örült.
-Figyelem, állatok! A bajt elhárítottuk, épp időben!Ki értesítette a hatóságot?-kiáltotta
Nyest Vendel, egy rögtönzött emelvényről, még vizes ruhában.
-Trivadar volt az!- kiáltotta Varjú Vera, aki a fészkükből nézte végig vacogva az
eseményeket. Apukája helyeslően mindenről beszámolt a többi állatnak.
-Valóban! Ha Trivadar nem ébreszt fel minket, mind odaveszhettünk volna! A mókusok
erdei tábortüzet raktak, mogyorót sütni, és egy parázs égve maradt!A szél pedig elfújta a
füstöt, és senki nem érezte!Csak Trivi ébredt fel a zajra!Jó a hallása!Nagyon jó!
-Éljen a háromfülű nyúl!-kiáltotta egy szarvasbogár, és mindenki egyszerre.
Így történt, hogy Trivadart a másnap összehívott rendkívüli erdőgyűlésen kinevezték
Zafírerdő díszpolgárának, és tűzoltó elsőtisztnek. Attól a naptól kezdve nem volt többé
csúfolódás, sem suttogás a háta mögött. Mindenki előre köszönt neki, sőt, minden apró
cseprő dologgal őt keresték meg:
-Trivadar, hallgasd csak, kattog a sütőm, megnéznéd, mi baja?-
Vagy: -Trivi, hallgasd ki kérlek, a halak beszédét, hol található a legfinomabb moszat?-
És így tovább.
Trivadar, a háromfülű nyúl az erdő leghíresebb állata lett, de sosem élt vissza hírnevével,
sem képességeivel. Ő sosem lett elbizakodott, sem beképzelt, de esténként, ha a tükörbe
nézett, már nem kérdezte magától:
-Mért vagyok én ilyen?-csak ennyit mondott magának:
-Úgy vagyok jó, ahogy vagyok! Éppen így, három füllel!
Én vagyok a legboldogabb nyúl a világon!