SANDA SORS
Ó hogy szégyelltem én annak a borjúszagú tekintetét, kutatva, fürkészve sandított rám, otrombán túrt le tudatomba, pőrére vetkőztetett, vizenyős sasszemével mindenhová belesett otrombán, pofátlan hajthatatlansággal.Fixírozott.
Már 2 perce utaztunk,és ez a két perc már alagútöröknek tűnt, már - már elviselhetetlenné fokozódott, mikor megállt a busz. Leszálltam.
Dehogyis kell nekem elviseljem ezeket a magányos üveglakó pincebogárembereket, irdatlan nézésükkel mocskos ókuláréjuk mögül, nézzen mást hajnalpiros izzadással!
De ekkor egy arra zöttyenő rizsporos autó egészen felémrészegedett, tán még az útpadkára is felcsippent,és megpermetezett sárga rizsporával, s még csak indulattalanító dudálásra sem méltatott, hát még elnézéskeresésre.
„Ez itt az én napom vége!”-döntöttem el, és hazafelé vettem az irányt, rizsportól sárgálló hajam a fényben akár a kutyatej. Az emberek egyre csak bámultak, sugárzó madonnaként csámpáztam hazáig, s még a lisztbogarak is megtámadtak a pékség előtt,mintegy fokozva megszégyenülésemet.
Kifulladva zuhantam a kanapéra, elég volt ez a nap, ma itthon maradok, és nézem a rádiót.
Persze skarlátzene ment benne, jubiléumi duplaadás, ráadásbeszéddel, fülpezsdítő sörpercekkel, de kit érdekelt most a mulatság? Fásulni akartam, elszenderegni, megszíntelenedni, csak egy magányos napra. Nem lehetett.
Csöngettek. Bubák bácsi volt a szomszédból, zongoraleckét akart megrendelni a kisunokájának, a Kópénak, de nekik csak az éjjeli órákban jó, mert a kis förgeteg napbágyadtságban szenved, és ezért csak az éjjeli órák alkalmasak, természetesen.
Mikor kitessékeltem, köszönés helyett ennyit mondott:
-„ Hajválasztása nem a legszerencsésebb!” -és rámcsapta az ajtót. Akkor jöttem rá, hogy rizsporos undorom még mindig rajtam van, lesuvickoltam hát ánizsszappannal, és fejet áztattam ki tudja meddig.
Kábultságomból egy hang vert fel, és az ablakhoz siettem-régi ismerősként köszönt rám a Hold.
- Nem vagyok itthon senkinek!-visszhangoztam mint békafenekű kút, és beszigeteltem az ablakot.
Ez ma nem az én napom!
-És nem az ön Holdja!- kiáltotta a fotelből 2 éve elveszett ezüsthörcsögöm, melyet a Pampákról disszidált ide egy ódon távoli nagybácsim, mint kivételes kuriózumállatot- azzal feltépte az ablakot, és önelégülten fuvolázni kezdett.
- Hát ön az elmúlt két évben hol ténfergett??Talán Konzervatóriumba járt??
-Családomat látogattam meg, de már itt vagyok.-s egy csomagot nyújtott felém-hoztam önnek ajándékot.
Felzokogtam.
Egy csomag rizspor volt.
2011.
